- Baumgarten-díj (1948)
- Norvég Tudományos Akadémia tagja (1961)
- Uppsalai Egyetem Teológiai Karának díszdoktora (1963)
- Humboldt Gesellschaft aranymedálja (1969)
- Széchenyi-díj (1990, posztumusz)
Temesvár, 1897. január 19. – Kilchberg, 1973. április 14.
A Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban választotta levelező tagjává.
1943-tól haláláig Svájcban élt és dolgozott.
Első felesége Stamberger Erzsébet (1896–1990) klasszika-filológus és gimnáziumi tanár, leányuk Kerényi Grácia (1925–1985) költő, műfordító. Második felesége Kerényi (Lukács) Magda (1914–2004), aki hagyatékát gondozta.
Kerényi Károly a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1919-ben bölcsészdoktori, 1920-ban görög–latin szakos tanári oklevelet szerzett. Tanulmányait a greifswaldi, a heidelbergi és a tübingeni egyetemeken egészítette ki, majd a görög és római vallástörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Intézetében (1926–1934). 1934–1940 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Intézetének tanára, 1940–1949 között a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Tanszék tanszékvezető tanára. 1943-ban Svájcba távozott, így 1943 áprilisától helyettesítették. Egyetemi beosztása azonban még megmaradt, így vendégprofesszorként oktatott a baseli egyetemen (1944–1948). 1948-tól a Junggal közösen alapított zürichi C. G. Jung-Institut (1948–1966) főmunkatársa és kutatásainak vezetője lett. Már 1934-ben ajánlották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, ám akkor ezt a szavazáson elutasították, végül 1946-ban döntöttek felvételéről, amikor már nem tartózkodott az országban. Svájci tartózkodása véglegesnek bizonyult, itt érte a halál 1973. április 14-én. Hagyatékát felesége, Kerényi Magda gondozta és rendezte sajtó alá. Kerényi Károly könyvtárát a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-filológia Tanszéke őrzi.