Ifj. Jancsó Miklós

SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár

Akadémikusok a Szegedi Tudományegyetemen

Kolozsvár, 1903. április 27. – Szeged, 1966. április 16.

Kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a 20. századi magyar orvostudomány és gyógyszerkutatás egyik legkiemelkedőbb, nemzetközi hírű alakja. Évtizedeken át a szegedi Orvostudományi Kar Gyógyszertani Intézetének professzoraként dolgozott (1938–1966). Úttörő kutatásai alapjaiban formálták át a kemoterápiáról, az immunrendszerről és a gyulladásos folyamatokról alkotott tudásunkat. Nemcsak a hazai gyógyszerkutatást emelte világszínvonalra, hanem olyan iskolát teremtett, amelynek szellemi öröksége a mai napig meghatározza a nemzetközi neurobiológiát is. Zsenialitásával, precizitásával és fáradhatatlan kutatói szenvedélyével örökre beírta magát az egyetemes orvostörténetbe.

MTA levelező tag

MTA rendes tag

MTA levelező tag

MTA rendes tag

Kolozsvári évek

Ifj. Jancsó Miklós 1903. április 27-én született Kolozsvárott. Édesapja, id. Jancsó Miklós belgyógyász a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikáján dolgozott 1893 óta; 1901-től magántanárként, 1911-től igazgatójaként. A kis Miklós alig múlt másfél éves, amikor édesanyja, Halász Fatime Paula 1904. december 12-én elhunyt. További nevelésébe az egész család bekapcsolódott, de a legtöbbet mégis az édesapja foglalkozott vele, aki korán a természettudományok felé terelte az érdeklődését, még kis laboratóriumot is berendezve számára. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte.

Szegedi évek

Belgyógyászati Klinika, Gyógyszertani Intézet

(orvostanhallgató, szigorló orvos, tanársegéd)

1921-ben – a trianoni békekötés következtében – a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Szegeden folytatta működését. Id. Jancsó professzor megtartotta igazgatói posztját; az itt létrehozott Belgyógyászati Klinikát vezette egészen halálig. Ifj. Jancsó éppen 1921-ben töltötte be 18. életévét, így ősszel megkezdhette tanulmányait a szegedi Orvostudományi Karon. Már hallgató korában beleásta magát a kutatómunkába és hamarosan figyelemfelkeltő eredményeket ért el.

A Szövet- és Fejlődéstani Intézet által kiírt pályázatra – „Tanulmányoztassanak a trophospongiumok különböző sejtekben” – benyújtott dolgozatában olyan elmélyült, elképesztő precizitást igénylő morfológiai (szövettani) munkát végzett, amely messze meghaladta kortársai szintjét. Nemcsak leírta a sejteket, hanem – későbbi farmakológiai zsenialitását megelőlegezve – teljesen új, egyedi mikrotechnikai és festési eljárásokat fejlesztett ki a sejten belüli hálózatok láthatóvá tételére. Ez a munka alapozta meg azt a hihetetlen mikroszkópos precizitást, amellyel később Szegeden felfedezte a retikuloendotheliális rendszer (RES) tárolási funkcióit, valamint a kapszaicin-érzékeny kemoreceptorok működését. A Magyar Orvosi Archivumban 1927-ben megjelent első tudományos közleménye még ennek a dolgozatnak a folytatása. A két munkát a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete Apáthy István-díjjal jutalmazta.

Még csak szigorló orvos, amikor ott látjuk nevét az 1927/1928-as egyetemi almanachban a Belgyógyászati Klinika munkatársai között díjtalan gyakornokként. Édesapjával közös egyetlen publikációjukat (Orvosi Hetilap, 1928) a Budapesti Királyi Orvosegyesület Tauszk Ferenc-díjjal tüntette ki. 1928 nyarán Issekutz Béla, a Gyógyszertani Intézet igazgatója meghívta ifj. Jancsót az intézetébe fizetéses tanársegédnek. (Az almanachban: 1928/29, 1929/30: mb. tanársegéd–szigorló orvos; 1930/31: tanársegéd–egyetemes orvosdoktor.)

Még szigorló orvos volt, amikor új vizsgálati módszert dolgozott ki a kemoterápiás arzenobenzol származékok, így a szifilisz akkor leghatásosabb gyógyszere, a Salvarsan hatásmechanizmusának tanulmányozására. Neve ezzel egyből ismertté vált. Négy dolgozatban foglalta össze eredményeit, amelyek „Histochemiai tanulmányok chemotherapiás arsenobenzol származékok viselkedéséről emberi és állati szervezetben” címmel egy kötetben jelentek meg 1928-ban. Az előszót – amely egyben méltatás – Issekutz professzor írta a kötethez, egy későbbi munkájában pedig részletes elemzést is adott mind a négy fejezetre vonatkozóan (vö. Issekutz 1968, 56–59.).

Ez a füzet megoldja ezt az egész chemotherapiai kutatásra nagy horderejű feladatot, mert ifjú Jancsó Miklósnak sikerült elsőízben olyan módszert kidolgoznia, mellyel a Salvarsan a szövetekben, sejtekben kimutatható, mikroskoppal felismerhető. Ennek a módszernek birtokában, négy dolgozat keretében, máris egy sereg olyan problémát old meg, melyekkel szemben eddig tehetetlenül álltunk; ezzel a módszerrel a Salvarsan hatás-mechanismusára olyan fényt vetett, mely az ezen kérdésben uralkodó nagy sötétségnek felderítését a leghathatósabban elősegíti. Kideríti azokat a vegyi, szerkezetbeli sajátságokat és fizikochemiai tulajdonságokat, melyek az arsenobenzolok szervezetben való viselkedését, megoszlását, sorsát megszabják. A sokat vitatott heveny méreghatások (salvarsan-shock) okait egyenesen szemünk elé tárja.”

(Részlet az előszóból.)

Mivel ifj. Jancsó, mint szigorló orvos, minden energiájával a kutatómunkára, könyvének megírására koncentrált, hátralévő III. orvosi szigorlatát csak az 1929/1930-as tanévben tudta letenni, akkor viszont kitüntetéssel. Ezután kapta kézhez orvosdoktori oklevelét 1929-ben. (Beszámoló a szegedi M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem 1929/30. évi működéséről, URL)

Ösztöndíjjal a Robert Koch Intézetben

1929-ben, túl a szigorlaton, a Collegium Hungaricum kétéves ösztöndíjával a berlini Robert Kochról elnevezett Királyi Porosz Fertőző Betegségek Intézetébe (Könglich Preußische Institut für Infektionskrankheiten „Robert Koch”) küldte Issekutz professzor. Október 15-én érkezett meg, édesapjának ezt írta első levelében: „régi kedélyem, mégiscsak kipihenve a szigorlati időt, kezd visszatérni”. Berlinben a kemoterápiai kutatások módszereit tanulmányozta. 1929–1931 közötti ott tartózkodásának időszakát, kutatómunkájának sikerességét számos színvonalas tanulmány fémjelezi. Legfontosabb munkatársa az intézetben Hugo Kroó (Munkács, 1888 – Madrid, 1953) volt, aki a szifilisz kísérleti gyógyítására fókuszált jelentős alapítványi támogatásokkal. Több közös folyóiratcikkük is megjelent, továbbá előadtak a Berlini Mikrobiológiai Társaság 1930. december 15-én tartott találkozóján is.

Gyógyszertani Intézet, Gyógyszerismereti Intézet

(adjunktus, magántanár, igazgató)

Időközben jelentős változások történtek a szegedi egyetem életében. 1930. október 25-én, az egyetemi építkezések befejeztével, átadásra került a Templom téri elméleti intézetek épületegyüttese. 1931 nyarán a Gyógyszertani Intézet is ideköltözött a Kálvária térről és pontosan ekkor érkezett haza ifj. Jancsó Berlinből. Szegeden – Issekutz professzor inspiráló hatása alatt – előmenetele, tehetségének kibontakozása töretlenül ívelt felfelé. Adjunktusi kinevezést kapott és kutatómunkájának folytatáshoz kemoterápiai osztályt állítottak fel számára az intézetben. 1932-ben magántanárrá képesítették „Chemotherapia és méregtan” tárgykörből. A magánéletében is változást hozott ez az időszak. 1930. július 19-én, még berlini tartózkodása során, elhunyt az édesapja. De örömteli fejlemény is történt: Berlinben megismerkedett leendő menyasszonyával, Herrler Hertával, akivel 1931. szeptember 16-án kötött házasságot Szegeden. Felesége személyében ügyes munkatársat is kapott – rövid időn belül teljesen beletanult a laboratóriumi munkába. Három gyermekük született.

1937. szeptember 1-jével Issekutz professzort Budapestre nevezték ki tanszékvezetőnek. 1938-ban a Gyógyszertani Intézet új igazgatója ifj. Jancsó Miklós lett (egészen 1966-ban bekövetkezett halálig), mindössze 34 éves volt ekkor. 1947-ig Issekutz professzor másik hátrahagyott intézetének, a Gyógyszerismereti Intézetnek a vezetését is ellátta. 1938. április 16-án nyilvános rendkívüli tanári, 1940. október 19-én nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Válása után, 1947 szeptemberében feleségül vette Gábor Arankát, egy Székelyudvarhelyről Szegedre érkezett gyógyszerészhallgatót, aki még ugyanebben az esztendőben megvédte gyógyszerészdoktori értekezését. Férje munkatársa lett a Gyógyszertani Intézetben, együttműködésüket számos közös publikáció fémjelzi. Két gyermekük született: Gábor és Judit.

Legfontosabb kutatásai

1. Kemoterápiás kutatások

E témakörben elért eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia 1941-ben kiírt pályázatára benyújtott munkájában foglalta össze „A kemoterapeutikumok hatásmódja” címmel (Szeged, 1943. 112 p.). Nyomtatásban nem jelent meg, jóllehet alapvető fontosságú kemoterápiás kutatásainak sikeres lezárását jelentette. 1948-ban megjelent tankönyvében Issekutz professzor a következőképpen összegezte ifj. Jancsó kísérleteit:

„A terápiás eredményben tehát úgy a kemoterápiás szer közvetlen parazita mérgező hatásának, mint a szervezetet védő fagocitáló és immunanyagot termelő RES [retikuloendotheliális rendszer] működésének része van. A kettőnek fontossága esetenként nagyon különböző lehet, mert vannak olyan szerek, amelyekről joggal tételezhetjük fel azt, hogy a szervezet minden segítsége nélkül tudnak teljes gyógyulást elérni, és viszont vannak olyanok is, amelyek valószínűleg már egyáltalán nem hatnak a parazitákra, hanem csakis a szervezet védekező képességének fokozásával segítik elő a gyógyulást. Ezen két véglet között minden átmenet lehetséges, és esetenként kell a Jancsó-féle klasszikus módszerekkel eldönteni a két tényezőnek részesedési arányát a kemoterápiás gyógyulásban.”

Gyógyszerek és gyógyítás I. Gyógyszertan : méregtan és gyógyszerrendelés orvosok és orvostanhallgatók részére. 4., bővített kiadás. Budapest, Művelődés, 1948

2. Tárolási mechanizmusok

Ifj. Jancsó már 1928-as monográfiájában vizsgálta az emberi szervezetben, az immunológiai védekezésben kulcsfontosságú szerepet játszó RES-nek (retikuloendotheliális rendszer) nevezett rendszerben a fagocitózis folyamatát. Ennek két lépcsőben (megkötődés / bekebelezés, tárolás) való meghatározása teljesen új felfedezése volt. Nagy jentőségűek a RES és a vesehámsejtek tárolóképességére, annak hisztaminnal való befolyásolására vonatkozó kutatásai. 1947-ben megjelent tanulmányában – „Histamin: a reticulo-endothelialis sejtrendszer élettani aktivátora” – így számol be erről: „1940 óta folytatott vizsgálataim arra az eredményre vezettek, hogy a reticulo-endothelialis phagocyta-működést mint kémiai aktivátor, a histamin váltja ki.” (Orvosok Lapja, 1947; Nature, 1947)

Vizsgálatai azokból az észlelésekből indultak ki, hogy hisztamin hatására a perifériás erek endothelsejtjei percek alatt fagocitákká alakulnak át, amelyek például a véráramba fecskendezett tust éppen úgy adszorbeálják és szemcsék alakjában felhalmozzák testükben, mint a máj, lép, csontvelő ’reticuloendothelialis’ sejtjei. Ezzel teljesen új megvilágításba került a hisztamin élettani szerepe és a reticuloendothelialis rendszer működése.

Gábor Miklós, 2003

Ezekért a kutatásaiért több elismerést is kapott.

Kossuth-díj – 1948

A legelsők között kapta meg az 1848–49-es szabadságharc 100 éves emlékére alapított Kossuth-díjat „az orvostudományok terén elért eredményeiért”. Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja: 1948–1985, 51.) Kalmár László egyetemi tanár, matematikus, a jelölőbizottság szegedi tagja többek között így indokolta a kitüntetés odaítélését: „…legzseniálisabb kutatóink egyike, a histamin és a szervezet védekező berendezésének összefüggése terén világhírű, teljesen eredeti, alapvető megállapításokra tett szert. Új gyógyszerek, így például az azulenol felfedezése és kiértékelése terén is igen jelentőset alkotott.” (Délmagyarország, 1948)

Élettani vagy orvosi Nobel-díjra jelölése – 1950

Motiváció: „His work in the field of reticulo-endothelial pharmacology and for his achievements in the study of chemotherapeutic agents” [A retikuloendotheliális farmakológia területén végzett munkásságáért és a kemoterápiás szerek tanulmányozásában elért eredményeiért] Jelölők: Mozsonyi Sándor, Issekutz Béla, Frigyesi József (Budapest)

1955-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent 468 oldalas művében foglalta össze a kolloidok sejtekben való tárolására vonatkozó három évtizedes kutatásait: „Speicherung : Stoffanreicherung im Retikuloendothel und in der Niere” [Tárolás: Anyagok felhalmozódása a retikuloendotéliumban és a vesékben]

Kossuth-díj – 1955

A hazai elismerés nem is maradt el; másodízben is elnyerte a Kossuth-díjat még ugyanebben az esztendőben. Indoklás: „A sejtek tárolási működésével, a tároló sejtek szerkezetével, élettani és immunbiológiai működésével kapcsolatban új módszereket dolgozott ki, és ezzel ismereteinket nagymértékben bővítette.” (Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja : 1948–1985, 237.p.)

3. A capsaicin hatásmechanizmusa

A capsaicin – a paprika fő csípős anyaga – fájdalomérző idegvégződésekre kifejtett szenzoros hatásainak tisztázására irányuló alapvető farmakológiai vizsgálatok az 1940-es évek közepétől. A capsaicin-tartalmú oldatok erős fájdalmat ill. fájdalomreakciót váltanak ki. Ugyanakkor ismételt, többszöri alkalmazásuk után a fájdalomkeltő hatás elmarad, érzéskiesés jön létre, amelyet ifj. Jancsó capsaicin deszenzibilizációnak nevezett el. Az érzéketlenség csak kémiai irritánsok hatásával szemben alakul ki, míg például a tapintás- vagy hidegérzés megmarad.

Neurogén gyulladás

A capsaicin tisztán neurogén úton vált ki gyulladást, idegsérült területeken nincs hatása. A capsaicin-szenzitív érző idegvégződések azáltal, hogy ingerületi állapotukban érpermeabilitást fokozó anyago(ka)t szabadítanak fel magukból, képesek gyulladásos reakció előidézésre. Ez az ún. neurogén gyulladás jelensége, amely nemcsak a bőrben, hanem a zsigeri szervekben is kiváltható.

Jancsó megállapításai szinte teljesen új megvilágításba helyezték a fájdalomérző idegvégződések működéséről alkotott korábbi elképzeléseket. A kutatások rávilágítottak arra, hogy az érző idegvégződések kettős funkcióval rendelkeznek: amellett, hogy a szenzoros információt a központi idegrendszer felé továbbítják (afferens funkció), a végződésekből felszabaduló anyagok révén közvetlenül befolyásolják a beidegzett szövetek működését is (lokális regulatorikus, efferens funkció).

Jancsó Gábor, 1997

Hőreguláció

A véralvadás és a gyulladás kapcsolata

1965-ben az Orvosi Hetilap szerkesztősége felkérte, hogy Markusovszky Lajos születésének 150. évfordulója alkalmából írjon egy tanulmányt az ünnepi évfolyamba. Ez volt utolsó magyar nyelvű értekezése, amelyben méltó befejezésképpen tisztázni igyekezett a neurogén gyulladás annyira bonyolult és sokat vitatott problémáját (Orvosi Hetilap, 1965). 1967. október 20-án a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett Jancsó Miklós Emlékülésen a következő méltatás hangzott el Issekutz professzortól:

Jancsó Idegi mechanizmusok szerepe a gyulladásban című utolsó közleménye jelenti a nagy tudós és zseniális kutató 40 éven át végtelen szorgalommal és kitartással végzett munkájának betetőzését. A nagy mű, a kemoterápia, a tárolás és a gyulladás alapvető jelenségeinek kutatása, amely logikusan egymásba fonódó csodálatos egységet képez, lényegileg már be volt akkor fejezve, amikor egy váratlanul végzetesre forduló betegség megfosztott bennünket korunk egyik legkiválóbb elméjétől.

Gábor Miklós, 2003

A capsaicin hatásmechanizmusára vonatkozó kutatásaival világszínvonalú eredményeket ért el. Munkássága nyomán a világ számos kutatólaboratóriumában ma is folytatnak capsaicin kutatásokat. Eredményei teremtették meg az elméleti alapot a capasaicin terápiás alkalmazásához. A 2021-es orvosi Nobel-díj nyertese, David Julius elismerte, hogy a magyar tudósok (így a szegediek munkái is) alapvetően járultak hozzá az ő Nobel-díjjal jutalmazott kutatásainak eredményességéhez. A Jancsó család, kiemelten ifj. Jancsó Miklós és felesége, Gábor Aranka, valamint fiuk, Jancsó Gábor (prof. emeritus, SZTE) munkássága így helyet kapott a hő- és tapintásérzékelés receptorainak felfedezéséért kiosztott 2021. évi orvosi Nobel-díj honlapján, mint kutatási előzmény.

Tudományos elismerései

Kiemelkedő tudományos munkásságáért 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (július 24.), majd rendes (december 19.) tagjává választotta.
10 éven keresztül az MTA Élettani Bizottságának elnöke (1957–1966) volt.
Indulásától kezdve szerkesztőbizottsági tagja az Acta Physiologica Academiae Scientiarum Hungaricae (1950–1966) folyóiratnak.
Tagja volt a Magyar Élettani Társaságnak.
Alapító tagja a Magyar Farmakológiai Társaságnak.

Kitüntetései

Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete Apáthy István-díj (1927)
Budapesti Királyi Orvosegyesület Tauszk Ferenc-díj (1928)
Kossuth-díj (1948, 1955)
Hőgyes Endre-emlékérem (1961, Egészségügyi Tudományos Tanács; első díjazott)
Kiváló Orvos elismerés (1962)
Munka Érdemrend arany fokozat (1963)
J. E. Purkyně-emlékérem (1963, J. E. Purkyně Csehszlovák Orvostudományi Társaság, Prága)
Magyar Örökség Díj (2007, posztumusz)

Halála

1996. április 16-án hunyt el Szegeden. A Belvárosi temetőben, a Városi Tanács által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra, melyet a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánított (2006). Korai halálával pótolhatatlan veszteség érte a hazai és a nemzetközi tudományos életet.

(l. még Petri Gábor: Jancsó professzor betegsége. In: Issekutz Béla, Id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós, a két orvostudós, 147–151.

Emlékezete

Jancsó Miklós Emlékérem és Jutalomdíj
- Alapítás: 1967
- Alapító: Szegedi Orvostudományi Egyetem Tanácsa
- Alkotó: Kalmár Márton szobrászművész
- április 9-én adták át először; az első kitüntetett Issekutz Béla volt, aki ebből az alkalomból emlékelőadást tartott „Jancsó Miklós életműve” címmel.
- Jancsó Miklós Emlékérem és Jutalomdíj eddigi kitüntetettjei
Jancsó Miklós-emléktábla
- Avatás: 1968. április 9.
- Helyszín: Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE) Gyógyszertani Intézet (jelenlegi elnevezése: SZTE SZAOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet)

Jancsó Miklós Emlékünnepély

Ennek keretében kerül sor az emléktábla megkoszorúzására, az emlékérem átadására és az emlékelőadás megtartására. Eleinte évente, 1993-tól napjainkig kétévente rendezik meg áprilisban, ifj. Jancsó Miklós születésének hónapjában.

Jancsó Miklós-emléktábla

Helyszín: szegedi lakóházának fala (Kölcsey utca 10.)
Alkotó: Kalmár Márton szobrászművész
Állította: SZTE Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum
Avatás: 2003. december 22.

Jancsó Miklós-emléktábla

Helyszín: Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnok
Alkotó: Kalmár Márton szobrászművész
Avatás: 2005. április 21.

Tudományos publikációi – válogatás

Jancsó M., ifj.: Vizsgálatok az idegsejtek apparatus reticularisa kórszövettani és élettani jelentőségének kiderítésére
Magyar Orvosi Archivum 1927. 28.évf. 182-212.p.
[Belgyógyászati Klinika közleménye, M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete Apáthy István-díj]
Jancsó M. – Jancsó M., ifj.: Az angioneurotikus tünetcsoport visszeres befecskendések következtében
Orvosi Hetilap, 1928. 72.évf. 1123-1128.p.
[Belgyógyászati Klinika közleménye, Tauszk-díj]
Jancsó M., ifj.: Histochemiai tanulmányok chemotherapiás arsenobenzol származékok viselkedéséről emberi és állati szervezetben [Issekutz Béla előszavával]
(Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae, Sectio Medicorum, Tom.II.)
Szeged, Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete, 1928. 246 p.
Kroó, H. – Schulze, F. O. – Jancsó, N.v.: Untersuchungen über die Immunitätsvorgänge bei Syphilis. IV. Mitteilung. Experimentell Erzeugte Wassermannsche Reaktion
Klinische Wochenschrift, 1930. Bd.9. 1108-1110.p.
[Publikáció a berlini Robert Koch Intézetből]
Kroó, H. – Jancsó, N.v.: Untersuchungen über die Immunitätsvorgänge bei Syphilis. V. Mitteilung. Immunbiologische Veränderung der Spirochaeta pallida und ihre Bedeutung für den chronischen Infektionsverlauf
Klinische Wochenschrift, 1931. Bd.10. 105-107.p.
[Publikáció a berlini Robert Koch Intézetből]
Kroó, H. – Jancsó, N.v.: Immunbiologische Veränderung der Spirochaeta pallida und ihre Bedeutung für den chronischen Infektionsverlauf [Sitzung der Berliner Mikrobiologischen Gesellschaft, 1930. XII. 15.]
Zentralblatt für Bakteriologie, 1931.
[Publikáció a berlini Robert Koch Intézetből]
Jancsó, N.v.: Pharmakologische Beeinflussung des Reticuloendothels. Zugleich ein Beitrag zu den Beziehungen zwischen Blutgerinnung und Speicherung
Klinische Wochenschrift, 1931. Bd.10. 537-540.p.
[Publikáció a berlini Robert Koch Intézetből]
Kroó, H. – Jancsó, N.v.: Die Bedeutung des Reticuloendothels für die Immunität und Chemotherapie. Der chemotherapeutische Abheilungsvorgang
Zeitschrift für Hygiene, 1931. Bd.112. 544-558.p.
[Publikáció a berlini Robert Koch Intézetből]
Jancsó, N.v.: Photobiologische Studien in der Chemotherapie. I-III.
Zentralblatt für Bakteriologie, 1931.
A kemoterapeutikumok hatásmódja
[A Magyar Tudományos Akadémia 1941-ben kiírt pályázatára benyújtott pályamunka. Nyomtatásban nem jelent meg]
Szeged, 1943. 112 p.
Jancsó, M.: Histamine as a physiological activator of the reticulo-endothelial system
Nature, 1947. Vol.160. 227-228.p.
Jancsó M.: Histamin: a reticulo-endothelialis sejtrendszer élettani aktivátora
Orvosok Lapja, 1947. 3.évf. 1025-1030.p.
Jancsó, M. – Gábor, A. J.: Die »Blockade« des Retikuloendothels und der Nierentubuli
[Megnyitó beszéd – Magyar Élettani Társaság 16. Vándorgyűlése. Szeged, 1950. június 21-24.]
Acta Physiologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1951. Tom.I. Suppl. 3-4.p.
Jancsó, N. – Jancsó-Gábor, A.: Zelluläre Verteilung und Speicherungsmechanismus des „Bayer 205” (Germanin) in den Geweben
Acta Physiologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1952. Tom.III. Fasc.3-4. 537-554.p.
Jancsó, N. – Jancsó-Gábor, A.: Sichtbarmachung von Immunreaktionen in den Geweben
Acta Physiologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1952. Tom.III. Fasc.3-4. 555-562.p.
Jancsó, N. – Jancsó-Gábor, A.: Suramin (Bayer205) in animal tissues
Nature, 1952. Vol.170. 567-569.p.
Jancsó, N.: Speicherung : Stoffanreicherung im Retikuloendothel und in der Niere
Budapest, Akadémiai K., 1955. 468 p.
Jancsó, N.: Storage of proteins and vinylpolymers in histiocytes and in the renal epithelium
Acta Medica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1955. Tom.VII. Fasc.1-2. 173-210.p.
Jancsó, N. – Jancsó-Gábor, A. – Balassy, J.: A method for in vitro investigation of the colloid storing function of histiocytes
Nature, 1959. Vol.184. 1070-1071.p.
Jancsó M.: A kémiai fájdalomérzés tartós kikapcsolása farmakológiai úton és a neurogén gyulladás problémája
A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai és Orvosi Tudományok Osztályának Közleményei, 1959. 10.évf. 261-283.p.
Jancsó, N. – Jancsó-Gábor, A. – Takáts, I.: Pain and inflammation induced by nicotine, acetylcholine and structurally-related compounds and their prevention by desensitizing agents
Acta Physiologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1961. Tom.XIX. Fasc.1-4. 113-132.p.
Jancsó, N.: Neurogenic inflammatory responses
Acta Physiologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1964. Tom.XXIV. Suppl. 3-4.p.
Jancsó M.: Idegi mechanizmusok szerepe a gyulladásban
Orvosi Hetilap, 1965. 106.évf. 289-296.p.
(Markusovszky Lajos születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány)
Zallár Andor: Jancsó Miklós szakirodalmi munkássága In: A Magyar Farmakológiai Társaság Experimentális Szekciójának Jancsó Miklós Emlékülésén elhangzott előadások. Budapest, Magyar Farmakológiai Társaság, 1968. 121-133. p.

Tudományos Munkássága (MTMT)

Irodalom

Három Kossuth-díjat hódított el a szegedi orvosi kar. Nyilatkoznak Jancsó, Straub és Ivanovics egyetemi tanárok
Délmagyarország, 1948. március 21., 5. p.
Issekutz Béla, id.: Jancsó Miklós
Magyar Tudomány, 1966. 11.(73.)évf. 627-631.p.
Thuránszky, K[ároly].: Nicholas Jancsó
Acta Physiologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1966. 30.évf. 1-6.p.
Tóth Károly: Jancsó Miklós dr.
Orvosi Hetilap, 1966. 107.évf. 1201-1202.p.
Tóth Károly: Dr. Jancsó Miklós
[Rektori megemlékezés 1966. április 20-án az Egyetem előcsarnokában felállított ravatalnál]
In: A Szegedi Orvostudományi Egyetem Évkönyve az 1965/66. tanévről. Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem, 1968. 151-155. p.
Issekutz Béla, id.: Id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós, a két orvostudós
Budapest, Akadémiai K., 1968. 161 p.
Jancsó Miklós emléke [Issekutz Béla emlékelőadásával]
Szegedi Egyetem, 1968. 6.évf. 8.sz. 1.,3-4.p.
Megemlékezések, események [Jancsó Miklós Emlékérem és Jutalomdíj megalapítása] +
Tóth Károly: Emlékbeszéd „Jancsó Miklós emléktábla” leleplezésekor 1969[1968!]. április 9-én
In: A Szegedi Orvostudományi Egyetem Évkönyve az 1966/67. és az 1967/68. tanévről. Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem, 1971. 64. p.,
A Szegedi Orvostudományi Egyetem Évkönyve az 1966/67. és az 1967/68. tanévről. Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem, 1971.266-267. p.
Lukács Dezső: Ifj. Jancsó Miklós élete és munkássága
Természet Világa, 1978. 109.évf. 502-503.p.
Zallár Andor – Takáts István: Ifj. Jancsó Miklós emléke
Orvosi Hetilap, 1987. 128.évf. 645-646.p.
Kalocsai Katalin: Emlékezés Jancsó Miklósra
Délmagyarország, 1989. április 19., 5. p.
His disciples: In memoriam Miklós Jancsó
Acta Physiologica Hungarica, 1991. 77.évf. 189-190.p.
Bóna Endre: Ifjabb Jancsó Miklós öröksége
Egészség, 1996. 108.évf. 2.sz. 26-27.p.
Jancsó Gábor: Capsaicin – kémiai fegyver a fájdalom ellen?
Egészség, 1997. 110.évf. 4.sz. 3-5.p.
Gábor Miklós: Megemlékezés Jancsó Miklós akadémikusról születésének 100. évfordulóján
Orvosi Hetilap, 2003. 144.évf. 1789-1791.p.
Jancsó, Gábor – Sántha, Péter: The foundation of sensory pharmacology: Nicholas (Miklóos) Jancsó and the Szeged contribution
Temperature, 2015. Vol.2. 152-157.p
Ifj. Jancsó Miklós kapszaicinkutatásai Szegeden
In: Szállási Árpád, ifj. – Tasiné Csúcs Ildikó: Kapszaicin. Egy „csípős” orvosság története. Szeged, Goodwill Pharma Nyrt., 2024. 80-85. p.
Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja, 1948–1985. akadémiai Kiadó, Budapest, 1988

SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár

Akadémikusok a Szegedi Tudományegyetemen