Hidasnémeti, 1880. december 19. – Székesfehérvár, 1959. április 16.
Kolozsvárott szerzett természetrajz-földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet 1903-ban. Középiskolai tanárság után 1914-ben került a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre az általános növénytan tanáraként. Az egyetemmel együtt költözött Szegedre, ahol tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott 1940-ig.
Főként a mohák szisztematikájával és ökológiájával, Erdély és a Magas-Tátra moháival, flórájával, a virágtalan növények rendszertanával, majd élete utolsó szakaszában a Mátra növényvilágával foglalkozott.
Középiskoláit Aradon, az egyetemet Kolozsvárott végezte, ahol középiskolai természetrajz-földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet is szerzett. 1904–1909 között a makói főgimnázium, majd 1909–1914 között a lőcsei főreáliskola tanára volt. 1913-ban Kolozsvárott, 1920-ban Budapesten bölcsészettudomány kari magántanár lett. 1914-1919-ig az Erdélyi Múzeum-Egyesület Növénytárának igazgatójaként működött. 1914-ben a kolozsvári egyetemen az általános növénytan nyilvános rendes tanárává nevezték ki, ebben a minőségében került 1921-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre, ahol 1940-ig az Általános és Rendszeres Növénytani Tanszék vezetője volt. A szegedi egyetemnek 1929/1930. tanévben rektora, majd a Matematikai és Természettudományi karnak több ízben dékánja volt. A második bécsi döntés határmódosítása következtében visszaköltözött Kolozsvárra és 1940–1944 között az általános növénytan nyilvános rendes tanáraként tevékenykedett. 1944 után egy ideig Salzburgban, majd a Mátrában, Gyulán, végül Csákváron élt és dolgozott.
Több virágos taxont és két alga nemzetséget neveztek el róla. A több mint négy évtizedes kutató tevékenységének eredménye a 600-at meghaladó szakközlemény, továbbá több mint tíz monográfia a Kárpát-medence és Erdély tájainak növényvilágáról.
Számos folyóirat szerkesztésében részt vett, 1907–1933-ig a Magyar Botanikai Lapok, valamint a párizsi Revue Bryologique főmunkatársa volt; 1915–1919 között a kolozsvári Botanikai Múzeumi Füzeteket szerkesztette. 1924-től az addig periférián lévő virágtalan növények kutatásának a Folia Cryptogamica folyóirat alapításával adott lendületet, majd 1928–1939 között Gelei Józseffel a szegedi Acta Biologica szerkesztőjeként is működött.
A kolozsvári egyetem Szegedre költözése után, 1922-ben a város 20 hold szántóföldet ajándékozott az egyetemnek botanikus kert létesítésre. A növényekkel történő betelepítést az alapító igazgató, Győrffy István 1925-ben kezdte gyűjtőútjai anyagának felhasználásával. 1928-ban már elkészült néhány épület és az artézi kút.
1929–1930-ban növénynevelő üvegház létesült, 1931-ben készült el az első tó, 1932-ben az óföldeák-gencsháti Návay kastély tavából került Szegedre az indiai lótusz, ami azóta is a kert különleges látványossága.
A utókor gondos gazdája lett a botanikus kertnek, további bővítéseket őriz az 1957-es térkép a Füvészkertről. Ekkor már nemcsak az egyetemi oktatást és kutatást szolgálta a kert gazdag növényvilága, hanem a természetkedvelő turistáknak és iskolás csoportoknak is sok-sok látnivalót kínált az érdeklődőknek minden évszakban.
A napjainkig terjedő további fejlesztéseket az intézmény honlapján részletesen nyomon lehet követni.
Győrffy István neves alpinistaként, a Magas-Tátrában, Erdély hegyeiben, később a mátrai túrái során számtalan magashegyi növényt tudott begyűjteni és rendszertani, alaktani, valamint szövettani leírást adni róluk.
1976. tavaszán művészi alkotásokkal is bővültek a Füvészkert látványosságai, ekkor készült el vörösréz domborításból a Győrffy-gyűrű, melyet a kert bejáratánál lévő öreg tölgyfára tervezett Hemmert János képzőművész. Erről a Délmagyarország így tudósított:
Képek: