Budapest, 1895. november 10. – Budapest, 1979. október 9.
Baló József a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett, s itt kezdte oktatói pályafutását is. 1928-ban kapott meghívást a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre a Kórbonctani és Kórszövettani Intézet élére, melynek igazgatását 1945-ig végezte.
Egyik fő kutatási területe a daganatpatológia volt, a tüdőrák patológiájára vonatkozó kutatásai külföldön is elismerést váltottak ki, s jelentős szerepet játszott a daganatellenes gyógyszerkutatásban.
Lapis Károly búcsúztatójában „a magyar patológia iskolateremtő nagy alakjától, orvosgenerációk tanítómesterétől, a nemzetközi hírű tudóstól, a melegszívű, puritán, mindig szerény embertől” köszönt el.
Budapesten az I. kerületi gimnáziumban érettségizett, majd 1913-ban beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, 1917. december 27-től tényleges harctéri szolgálatban, ahonnét 1918 novemberében egészségügyi hadnagyként tért haza.
Tanulmányai alatt az egyetem I. sz. Kórbonctani Intézetében díjtalan gyakornoki állást töltött be, 1918 novemberétől pedig a Szent István Kórházban alorvosi állást kapott.
1919. április 17-én megkapta orvosi oklevelét, így már díjas gyakornok lehetett az egyetemen, majd 1922. szeptember 1-től tanársegéd. 1926-ban magántanári képesítést nyert a budapesti egyetemen kórbonctani diagnosztika tárgykörben, a Szent István Kórházban pedig főorvos lett.
Szegeden ismerkedett meg Banga Ilona (1906–1998) biokémikussal, akivel házasságot kötött. 1945. október 1-jén a Budapesti Orvostudományi Egyetemre távozott.