Budapest, 1946. november 2. –
Bakró-Nagy Marianne nyelvészként az obi-ugor nyelveket kutatja, tanulmányaiban fontos uralisztikai leíró és történeti problémákkal foglalkozik. 1971–2016-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, 1993–2001 között az ELTE Finnugor Tanszékének egyetemi adjunktusa. 1999-ben a József Attila Tudományegyetemen habilitált, 2001–2016 között az SZTE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének egyetemi tanára.
Felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta 1966–1971 között, ahol angol-magyar szakos tanári és finnugor előadói diplomát szerzett. Diplomaszerzését követően az MTA Nyelvtudományi Intézetébe került.
Az osztály akkori közös feladata az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (UEW) megírása volt, ebbe kapcsolódott be Marianne frissen végzett hallgatóként. A csoport munkájának eredményeként megjelent maga a szótár is, anyaga pedig egy sor olyan, változatos témájú tanulmány alapjául szolgált az ünnepelt számára, amelyek szemléletükben, illetve az alkalmazott módszerekben egyaránt megújították az uralisztikát.
(Gugán 2017)
(Gugán 2017)
1982-ig az intézet tudományos munkatársaként, 1982–1995 között tudományos igazgatóhelyetteseként végezte munkáját. 1993–2016 között ugyanitt a Finnugor és Történeti Nyelvészeti Tanszék vezetője volt.
Kutatásai mellett a felsőoktatásba is bekapcsolódott. 1996–1997-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Finnugor Tanszékének (Pécs) vezetője, 1993–2001 között az ELTE Finnugor Tanszékén egyetemi adjunktus, emellett vendégoktató a finn University of Jyväskylä-n (1993–1995).
Egyetemi doktori értekezését 1973-ban védte meg, 1990-ben kandidátusi fokozatot, 2002-ben MTA doktora címet szerzett. 2001-ben egyetemi tanárként vállalta el az SZTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetését, a vezetői feladatot 2011-ig látta el. 2016 óta professor emerita. Ő dolgozta ki az Uráli nyelvészet doktori programot, melynek 2022-ig volt vezetője.
Kutatásai elsősorban az obi-ugor nyelvekre irányulnak; érdeklődési köre sokrétű: nyelvtörténettel, nyelvtipológiával, szemantikával, történeti hangtannal is foglalkozott, érdeklődésének újabb iránya a szociolingvisztika.
Részt vett az említett UEW online változatának, az Uráli Etimológiai Adatbázisnak a létrehozásában. Meghatározó szerepe volt az Ob-Ugric languages (OUL) és Ob-Ugric database (OUDB) elkészítésében, s aktív közreműködője volt a veszélyeztetett nyelvekről készített honlapnak is.
Legfontosabb műve az Oxford University Press gondozásában megjelent The Oxford Guide to the Uralic Languages (2022, szerk.), mely az uralisztika alapvető kézikönyve.
Bakró-Nagy Marianne. In: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai
Bakró-Nagy Marianne. In: Újszászi Ilona: Szegedi akadémikusok 4 dimenzióban, Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága, Szeged, 2026. 12–13. o.
Gugán Katalin (2017): Bakró-Nagy Marianne 70 éves. Magyar Nyelv 113 (3). 377–378.
Kenesei István: Laudáció Bakró-Nagy Marianne levelező tagi székfoglalója alkalmából