A soproni evangélikus líceumban tanult, majd itt kezdte teológiai tanulmányait (1866–1868). 1868-tól képzését a hallei és a berlini egyetemen folytatta (1868–1873), s 1874-ben teológiai oklevelet szerzett.

1874–1877 között az eperjesi evangélikus teológiai intézet, 1877–1882 között a pozsonyi evangélikus líceum tanára volt. 1882-ben ez utóbbiból önállósult az evangélikus teológiai akadémia; 1882–1894 között ennek tanáraként, 1885-től igazgatójaként működött.

1894 februárjában kapott kinevezést a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre, ahol a neveléstudomány tanára lett (1894–1919), 1905-től pedig a középiskolai tanárképző intézet igazgatója is, amely mellett új típusú gyakorlóiskolát állított fel. Kétszer volt a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1898–1899, 1910–1911). 1918–1919-ben ő volt az egyetem rektora, s 1919. május 12-én a román hatóságok fegyveres erőszakkal kényszerítették az egyetemi épületek és intézetek átadására.

Budapesten előkészítette a kolozsvári egyetem Szegedre történő telepítését, jelentős érdeme, hogy a tanárok nagy része is Szegedre jött. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1921–1923-ban a Pedagógia Tanszék vezetője volt. 1923 végén nyugdíjazását kérte.

Budapesten hunyt el 1939. január 24-én.